2014. július 28., hétfő

7.rész: Szeretlek

Louis szemszöge:
Reggel Ann szaggatott szuszogására lettem figyelmes.Egész éjszaka így vette a levegőt. Eléggé rosszul aludtam mivel körülbelül fél óránként meg fel kellett keltenem mert zokogott egyfolytába álmában. Annyira sajnáltam/sajnálom ezt az egész történetet. Mennyit kell még ennek az ártatlan és gyönyörű lánynak hisz úgy néz ki mint egy ma született bárány. Ha tehetném szenvednék helyette csak hogy jó állapotban tudjam magam mellett. Szóval ahányszor éjszaka felkeltettem kétsébeesetten nézett körül majd az ölembe mászott és csak remegve sírt a vállamon. Már amikor sokadjárra kellt fel megkérdeztem mit álmodott. A kérdésemre elhúzta a vállamtól a fejét és neki kezdett.:
- A..az...azt álmodtam hogy Liam-zokogott tovább- Liam felakasztotta magát és te pedig ....snuff-snuff lezuhantál a London Eye-ról.-mondta majd még erősebben rákezdett a szívszorító zokogására.
- Hé hé hé-húztam magamhoz olyan erősen amilyen erősen csak tudtam. Hallottam ahogy légzése és a szíverése is egyre egyenletesebb lett. Kezdett megnyugodni aminek én már nagyon örültem. Annyira ártatlan szegény és szeretet éhes...
Ann szemszöge:
Valahányszor Loui közelében vagyok megnyugszom. Nem tudom teljesen össze vagyok zavarodva. Szerelmes voltam belé már régóta de tudom hogy ő egy híres ,vicces,cuki és helyes srác ,mégis hogy szerethetne egy olyan lányt a normális lányok közül is a legnormálisabb úgyhogy a mi ügyünket már rég eltemettem. Csak nekem is nehéz felejteni főleg igy hogy ölelget ,igen feltépi a régi sebeket. Mindig is arról álmodoztam hogy egyszer Lou megkéri hogy legyek a barátnője de ennek az esélye sajnos egyenlő a nullával.
Louis szemszöge:
Gondolkodom. Gondolkodom hogy mégis hogyan vidítsam fel ezt a szépséget. Van is egy ötletem. Igazából nem is felvidítás céljára készült a tervem. Inkább egy őszinte vallomás szintjén van. Most kellett megkérdeznem addig kell a vasat ütni amig meleg.
-Ann.....-gyerünk te nyúl ne legyél gyáva.- SZERETLEK*.*-KÉSZ kimondtam. Nem mertem rá nézni féltem a reakciójától.  Mivan hogy ha örökre megutál? Azt nem élném túl.
-Lou....-megfogta az államat és felemelte hogy láthassam a gyönyörű fekete szemeit . Mosolygott. Érdekes nem erre számitottam. Meg szeretném csókolni hisz pozitivan reagált a vallomásomra. Közelebb hajoltam a porcelán makulátlan arcához mire ő is ugyan ezt tette az ajkaink már-már súrolták egymát de nem akartam tőle többet. Ő sem mert mindketten egyszerre húzódtunk el a másiktól. Folytatnom kellett amig tart ennek az egésznek a varázsa.- Ann leszel a barátnőm?-kérdeztem meg kissé remegő hangon. Féltem még mindig hogy meg fog emiatt utálni és nem fog hozzám szólni. De egészen mást mondott.
- Igen *.*-ÚRAMISTEEN. Álmaim nője igent mondott. Nem tudtam mit csináljak ezért csak gyengéden megöleltem de elhúzódott tőlem és munt egy lassított felvétel úgy csókolt meg. De ez más volt mint az előző ez sokkal határozottabb volt.- Aludnunk kéne.-mondta végül majd abban a pózban ahogy ültün eldöltünk mint a rohadt nád majd álomba merültünk....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése