10.rész: A Baleset

Majd a karjaimban elájult....
Estelnül próbáltam tartani a törékeny és ájult(!!!) Ann-t a karjaimban. Mi történhetett ? Lehet én hibáztam? Talán csak a sok sírás miatt gyengült így el. Nem tudom. De  azonnal segitség. Remegő kézzel próbáltam kivonszolni a konyhából az eszméletét vesztet barátnőmet. Mivel nem bírtan elvonszolni a kanapéig egyedül (arghh puhány) segitségért kezdtem kiabálni.
- Segítsetek! Ann elájult -kiálltottam a lépcső fele hátha meghallják. Hallottam ahogy az ajtó kicsapódik és fürge ,hangos lépteket ahogy sietnek a lépcső felé. Liam idegesen vágtatott lefelé majd elképedve nézte ahogy tartom az ájult húgocskáját. Teljesen leblokkolt. Kikerekedett pupilláival meredten nézte a történéseket.
-Liam! Segítenél egy kicsit?-tettem fel ezt a költői kérdést. Megrázta a fejét úgy minth most tért volna vissza az élők közé. Egyből kapcsolt és megfogta Ann-t a karjánál majd egyszerűen felkapta a vállára mint egy adag krumplit. Én csak csodálkozva néztem ahogy Li az egyik szoba sarkából átvitte a másik végébe majd meglátta a nyugodtan alvó Zayn-t és elkezdte a lábával birizgálni. Erre nem reagált ezért erős taposó mozdulatokat csinált Zayn bordái között. Erre nyöszörögve kapta felénk a fejét majd mikor meglátta az ájult lányt szó szerint kipattant az ágyból a takarójával együtt szaladt arréb majd megszédülve próbálta felfogni azt amit az imént látott.
A már felszabadult helyre Liam óvatosan lefektette a húgát majd ellépett tőle és bele harapott az öklébe hogy vissza folytsa a kitörni készülő zokogást. Én csak rémülten álltam Ann felett és próbáltam megfejteni az ájulás okát. Mikor már teljesen elmúltak Liam szeméből a kitörni vágyó könnyek felém fordult és azt mondta:
-Hívd már a mentőket te szerencsétlen!-üvöltötte a pofámba idegesen. Nem foglalkoztam azzal hogy milyen hangon utasított az alabból értetődő feladatra. Elkönyveltem annak hogy elég feszült. Meg is sajnáltam amiért ennyit kell neki is szenvedni pedig Liam sem érdemli meg ezt. Mindig olyan figyelmes volt velünk is meg úgy mindenkivel. Aki ember találkozott vele annak csak pozitiv véleménye volt Liammel kapcsolatban. Mindig mosolygott a legrosszab és legbonyolultabb helyzetekben is a legjobbat cselekedte. Diplomatikusan oldotta meg a bandabeli vitáinkat is. Így ahogy esetlenül és megrémülve áll Ann felett összeszorul a szívem mindenesetre megprobóbálom a legjobbat kihozni magamból és hasznossá tenni magam. Ezért elrohantam a mobilomért amit természetesen fent hagytam a szobába,mikor beértem a Ann kuckójába idegesen néztem körbe hogy hol is lehet a telefonom. Egyszerűen nem találtam. Nem tudom hova rejtettem ez is az én szerencsétlenségemet mutatta be.
Lélekszakadva szaladtam ki a szobából és Harryék felé rohantam. Kopogtatás nélkül léptem be a szobájukba.
-Harry azonnal kell a telefonod!-mondtam, teljesen kifáradtam.
-Mi a baj ??-értetlenkedett Niall.
-Majd elmesélem csak gyertek le és segítsetek.-mondtam és egyből kitéptem Harry kezéből a mobilját majd remegő kézzel pötyögtem be azt a három számot majd csörgettem is a mentőket. Az 5.csengésre sikerült felvenniük én pedig remegő hanggal részleteztem az imént történt balesetet.
-Rendben kérem nyugodjon meg-szólt bele egy kellemes hanggú nő
-Negyed óra és ott vagyunk.
-Köszönöm és kérem siessenek.
-Igyekezünk addig is kérem tegyék vízszintes helyzetbe a lányt.-adta ki az utasítást a nő amit igazából már megtörtént. Letettem a telefont a kis asztalra ami a fenti folyosón volt majd Harry-ékkel lerohantam egyenest Liamhez és elmondtam neki hogy negyed óra és itt vannak a mentősök. Ő nem reagált semmit csak Annhez beszélt egyfolytába.
-Kérlek Ann ne játszadozz velem. Csak te maradtál már  nekem . Nem lehetsz ennyire önző hogy neked ott legyenek a szüleim. Együtt kell felállnunk a tréből. -mondta . Megszakadt a szívem ahogy ezt a jelenetet néztem végig. Ennyire elhagyatottnak látni egy embert szörnyű látány. Remegett az egész teste. Kezein a ször is égnek állt és holt sápadtan görnyet az ájult húga felett.
A mentők kb 10 perc alatt megérkeztek. Niall rohant ajtót nyitni és be toliszgálta a felszerelt mentősöket. Mikor Liam is felfogta hogy megérkezett a segítség egyből felugrott és erősen oda lökte a nagy darab kopasz mentőst aki egyenysúlyát elvesztve botorkált oda a kanapéhoz. Lehajolt és a csuklójához oda tette a kezeit és mérni kezdte a pulzusát. Pár percig is eltarhatott még nem kijelentette hogy van pulzusa. Liam nagyott sóhajtott és a megkönnyebüléstől legördült egy magányos könnycsepp az arcán majd miután lecsurgott a feszült álkapcsán lecsöppent a padlóra. Annyira sajnálom tényleg igaz nekem is szörnyű hisz igazából én felelek érte hisz a BARÁTNŐM ! Ha bármi történne vele én nem tudom mit csinálék komolyan. Tudom hogy még csak egy napja sem vagyunk együtt de Ann mar régóta a fejembe véste magát. Még jóval Elenaor előtt. Az egesz úgy kezdődött....

9.rész:A védelmezőm

Miután bevallottam Liamnek hogy együtt vagyunk Louissal idegesen vártam a reakcióját.Pár percig nem szólt semmit.Próbálta felfogni.elemezni az imént történteket.Én pedig cak idegesen az ujjaimat tördelve vártam a reakcióját.
-Ez....ez egyszerűen.......NAGYSZERŰ!-jelent meg hirtelen egy óriási mosoly Liam arcán.El sem hittem hogy áldását fogja ránk adni Li.Egy adag kő legurult a szívemről ,de még ott maradt az a szörnyen furdalló lelkiismeret azért amiért már is "boldog" vagyok egy nappal a szüleim elvesztése után.Ez egyszerűen nem akart ki menni a fejemből.Talán tud ezen is segíteni Liam.
Hirtelen felindulásból Liam nyakába borultam az örömtől amiért elfogadta ezt az egészet.De ezt a lelkiismeret furdalást is el szerettem volna neki magyarázni,hogy erről ő mit gondol.Ezért engedtem egy kicsit szorításán és mélyen a szemébe néztem.
-DE Liam én ezt még túl korainak tartom...lehet hogy hülyeség amit mondok de szerintem még nem kellett volna anyuék miatt össze jönnöm Louissal.Mert hát még csak tegnap haltak meg és máris egy fiúval alszom egy ágyban.Ez az ő szempontjukból nem fair.Legalább egy 3-4 hónapig kéne őket gyászolni nem egy napig.És ezt az egészet nem tudom hova tenni.-mondtam kétségbeesetten .Liam is komolyan a szemembe nézett majd elmosolyodott.
-Jajj édesem.Meg maradt neked anya tulajdonsága.Mindenhez történetet fon és mindent túl gondol.Attól még lehetsz boldog Lou-val,...ők is ezt akarnák.Louis is szeret hidd el én tudom.-fogta meg a kezem.-Olyan kis butus vagy , nem tiszteletlenség az hogy próbálod betöltetni az ő miattuk keletkezett űrt.-húzott magához majd simogatni kezdte a fejem tetejét.Pont erre volt szükségem.Erre volt szükségem hogy kiűzze belőlem a rossz és gonosz gondolataimat.Igen Liam mindg is ilyen bölcs volt.
Egy hosszú ölelgetés után eltolt magától és rám mosolygott.:
-Na de most már menjél.Biztos vár a lovagod.-rámosolyogtam majd játékosan beleboxoltam a vállába és az ajtó felé indultam.De meghallottam két sunyi hangot.
-Sok boldogságot!De azért védekezzetek!-mondta Harry és Niall a két fotelből egyszerre.Én csak fujtattam egyet majd kiléptem a szobából.......
Louis szemszöge:
Hol lehet már Ann?Egy órája ment be Liamhez és azóta nem láttam.Megigértem neki hogy készítek reggelit de hát én nem a híres főztjeimről miatt vagyok elismert.
Mikor Ann kilépett a szobámból és Liamhez igyekezett kipattantam az ágyból.Úgy mintha ágyúval robbantottak volna ki.Szeretném minnél előbb elfeledtetni ezt a szörnyűséget ami történt vele.Ezért beágyztam neki.Miközben rendbe rktam az ágyat megláttam a párnájára húzott ütött -kopott pulcsit.Át volt itatva Ann könnyeivel és a lefojt szemfestékével.Szépen kiegyengedtem és végül rá terítettem az ágytakarót.Majd egy szál boxerben lesétáltam a lépcsőn és a konyha felé terveztem az utam. De megláttam az édesen szunyókáló Zayn-t. Csendesebbre vettem a figurát és lábujjhegyen mindenen átbukdácsolva si ettem az étkező felé. Mikor beértem a hatalmas konyába és tanácstalanul körül néztem csendben konstaláltam hogy fogalmam sincs mi merre van és hogy egyátalán mit készítsek reggelire. Ezért elkezdtem kutatni valami ehető,fogható,feldolgozható után. Mikor kinyitottam már vagy a 6.szekrényt találtam benne müzlit... Jó tudom nem valami romantikus reggeli de Ann-nek mindenképpen megfelel. Miközben tejért kutattam azt számoltam ki hogy Ann körülbelül 36 órája nem evett. Szegény elment még az étvágya is. Hát ez magamról nem mondható el . Én minden ehetőt felfalok amit a konyhákban találok. Nem viccelek.
Tovább kerestem a tejet mikor a hütőt kinyitottam egy hatalmas nutellás bödön nézett rám és azt suttogta "tégy magadévá" és hát ki tud ellenálni egy nutellának . Gyorsan letettem a mülit és leváltottam a 2.életem szerelmére. Szorosan magamhoz öleltem és nem engedtem. Már vagy 2 perce úgy álltam egy bödö nutellával ölelkezve mikor aranyos kuncogásra lettem figyelmes.  Ann....és nevet. Rajtam...de nem baj. Legalább egy kicsit megnevettetem. Még mindig a nutellát szorongattam mire oda lépett hozám és kihámozta a kezemből a vödör.nutellát majd letette a pultra és közelebb lépett. Magabiztosabb volt mint korábban reggel. A szívem percenként 8000 vert de nem figyeltem oda csak is Ann-re öszpontosítottam. Figyeltem ahogy makulátlan bőrén megjelenik az aprócska pír majd szégyellősen lehajtja a fejét. Olyan aranyos és ártatlan.
Hirtelen lenéztem. Óvatosan megfogta a kezeimet én meg szorosan rákulcsoltam az ujjaimat az övéire. Majd felemelte fejét és játékosan elmosolyodott.
-Ott -mutatott a szám szélére-nutellás vagy.-nevette el magát . Jól beégtem mit ne mondjak. Gyorsan odakaptam a kezem de ő elvette onnan és azt mondta:
- Majd én leszedem-és megcsókolt . Ő Ann Payne engem. Wow de még mien jól csókol. Mikor szétváltak ajkaink hirtelen megszédült. Láttam hogy kezd befelé fordulni a szeme majd a karjaimban elájult.....

8.rész:Az új barát

Ann szemszöge:
Az elmúlt éjszaka emlékei zikáztak  fejembe amikor regel kinyitottam a szemem.Nem tuom még egyenlőre hova tenni ezt az egészet.Persze szerelmes vagyok Louis-ba de nm tudom mennyire lesz ez az egész tartós.Na és Liam?Ő mit fog szólni?Vajon örül majd neki hogyegy olyan fiú fordítja rám a napja 97% akiben megbízik és akit már jó néhány éve ismer.Vagy kitagad engem is és Louist is.Azt nem élném túl.Ha megutálna akkor csak Louis maradna nekem akivel még nem is nagyon szoktnk össze.De persze majd annak is eljön az ideje.A kételyek ellenére annyira boldog vagyok hogy álmaim pasija barátnője lehetek.Ezzel a gondolattal még meg kell barátkoznom.És mitől félek a legjobban?Attól rettegek hogy csak azért csókolt meg mert megszánt azért vallott nekem szerelmet mert kissé szeretet éhes vagyok vagy csak azért figyelt rám fel mert még 10 órája megpróbáltam megöli magam.És ott vannak a szüleim.Ők elfogadták volna ezt az egészet?Meg amúgy is lelkiismeret furalásom van azért mert nem a szüleimet gyászolom hanem szinte idegen pasikat csókolok meg.Most így bele gondolok egy szemét vagyok.Hogy lehetek iyen érzéketlen.Pont 24 órája nincsenek velünk a szüleink és én már másra gondolok.Pedig kjár nekik annyi tisztelet hogy egy fél évig minimum intenzívem az emlékezetemben forrjanak.Mert ők a szüleim voltak.Szerintem ezt érdemlik.
Ezektől a gondolatoktól teljesen felhergeltem magam, és sírni kezdtem annyira halkan amennyire csak tudtam nehogy Lou észre vegye.De annyira görcsösen próbáltam elfolytani a könnyeket hogy egyre egyenetlenebb lett a légzésem ami nayobb hangot követelt mint a csendben sírás.Erre még Zayn is felébredt bztos akinek a nappaliból hallatszott a horkolása.
Louis felkelt.Hallottam ahogy felmordul szinte felnyávog majd még szorasabbá vált amár igy is elég szoros védelmező szorítása.Nyammogott egyett-kettőt majd így szólt:

-Mi a baj Baba?-kérdezte mire felszaladt a szemöldököm.Meglepődtem de mégis jólesett hogy becézget.Aranyos ahogy az ő szájából hallom az pedig még aranyosabb hogy nekem mondja mind ezt.-Megint rosszat álmodtál?-folytatta a reggeli rekedtes hangján.Nem tudom elmondjam neki hogy kettőnről gondolkodtam,hogy talán lassítani kéne vagy hogy én egy érzéketlen tuskó vagyok.Nem tudtam hogy mit csináljak/válaszoljak.

-Mmm,semmit nem álmodtam most!-szóltam hozzá olyan hidegen hogy engedett szoritásából és maga felé fordított.Komolyan nézett rám.Segíteni akart nekem de bármit is csinál a gondolatokat nem tudja elűzni a fejemből.Ezt nekem kell végig csinálnom.De egy ember van aki minden problémámat meghallgatja és tud is segíteni.Át kell mennem hozzáLehet hogy ebben is tud nekem segíteni ő pedig nem más mint Liam.Hisz ő az érett és megfontolt döntéseiről híres.-Figyej Lou-folytattam már nygodt és kedves hangon ettől mintha megnyugodott volna.-Elmegyek Liamhez.Mindjárt jövö.-mondtam majd végl rá kacsintottam.Erre ismét elmosolyodott és elengedett.Felültem de egyből megszédültem.Hangos korgással jelezte a hasam hogy már kb. 36 órája nem ettem.Louis aggodalommal teli arccal nézett rám majd óvatosan megérintette a hasamat.Ahogy az új percei súrolták a pulcsimat a hasamnál kellemetlenül reagállt rá a bőröm.Nagyjából úgy mintha lázas lennék.De türtem ezt a kényelmetlenséget és hagytam hogy óvatosan megsimossa Lou a hasamat.

-Enned kéne valamit nem gondolod?-szólt rám.Igaza volt de egy falat nem ment volna le  a torkomon.Nem volt egyátalán étvágyam.

-Nem , nem vagyok éhes-ráztam meg erősen a fejem.-Mindjárt jövök.

-Addig készítek neked reggelit!-felelte de én már az ajtó túloldalán voltam.A lábaim meg nem álltak meg a bátyám szobájáig mikor oda értem egy pillanatig tétováztam.Mivan hogyha alszik.Lehet hogy ugyanilyen szörnyű éjszakája volt és pont most tudott álomba szenderedni.De beszélnem kellett vele mert csak ő tud segíteni.

Benyitottam a szobába és láttam hogy a telefonját bámulja és mosolyog.Mosolyog az eset óta először .Ez megnyugtat.

Mikor meglátta hogy a szobában vagyok leejtette az ölébe a telefont és mosolyogva rám nézett.
-Jó reggelt Ann hogy aludtál?-kérdezte nyugodt hangon Li.
-Khm....jól..igazából-könnyek szöktek a szemembe mire Liam hirtelen felállt és beinvitált az ágyába.Leültem a szélére miközben egyfolytában szipogtam.Mikor már ő is leült,elhelyezkedett neki kellett kezdenem a mondandómnak.-Igzából nem is nagyon aludtam....Rémálmaim voltak.....féltelek.Össze vagyok zavarodva....Ajj Liam nekem ez így nem jó!-borultam a nyakába zokogva.Körülbelül ezek a szava járkáltak csak a fejemben.Liam szerintem számított rá hogy az ő kis hugocswkája bőgni jön hozzá.Azért remélem hogy nem azt gondolja hogy ő csak sírásra jó hogy őt csak azért szeretem mert meg tud vigasztalni és hogy csak sajnáltatom magam neki.Ezeket végig gondolva elhúzódtanm tőle és próbáltam elállítani a könny áradatot a szemeimből.-Annyira sajnálom Liam.
-Mi van Ann?Nem értek semmit?Mit sajnálsz picim?-mondta.Láttam hogy teljesen nem értette ezt az egész helyzetet.-Nem a te hibád hogy anyuék....tudod-könnyek szöktek a szemeibe.
-Najó Liam mindegy csak azt szerettem volna mondani.....hogy tudod tegnap este Louissal aludtam...és..-mondtam kicsit elnyújtva.Liamnek kikerekedtek gyönyörű barna szemei ..teljesen kiborult.
-Mit csinált bántott kitekerem a nyakát!-állt fel hirtelen és az ajtó felé indult volna de én megállítottam.Jajjj hát igen ez itt a védelmező Liam :3Ha valamit titkolok rögtön előbújik belőle az anyatigris.
-Liam mit csinálhatott volna?Legyen már eszed !Ezt feltédelezed az egyik legjobb barátodról?-mondtam neki teljesen ledöbbenve.Ah nem hinném hogy nagyon örülni fog ha elmondom nekihogy Louissal együtt vagyunk.De el kellene neki mondanom,csak nem merem.
-Tényleg sajnálom Ann.Igazad van hogy juthatott ez eszembe?!-mondta kutya kölyök pofival.
-Hát igazából-vakartam meg a tarkóm.-Majdnem jó amire gondolsz.-mondtam kicsit kínosan.Erre megfogtam a bicepszénél és leültettem az ágyra majd magamat nem zavartatva(mivel Harry és Niall felváltva horkoltak)magamat fel alá kezdtem járkálni a szobában.-Figyelj Liam kérlek ne akadj ki arra amit most mondani fogok.
-Mon már Ann!-idegeskedett.Most van itt az idő.Be kell neki vallanom.
-Najó Louis tegnap sz.....szerelmet vallott nekem és tudod már mondtam neked hogy réóta tetszik Lou és...hát most járunk.Kész kimondtam vége.Erősen koncentráltam Liam arcára hátha valamit ki tudok szűrni valamit abból ami most lejátszóik benne.Először (szerintem)nagyon nem értette,nem tudta össze rakni azokat a szavakat/mondatokat amit az imént mondtam neki.
-Ann...én ezt nem akarom elhinni.Ez ez.......

7.rész: Szeretlek

Louis szemszöge:
Reggel Ann szaggatott szuszogására lettem figyelmes.Egész éjszaka így vette a levegőt. Eléggé rosszul aludtam mivel körülbelül fél óránként meg fel kellett keltenem mert zokogott egyfolytába álmában. Annyira sajnáltam/sajnálom ezt az egész történetet. Mennyit kell még ennek az ártatlan és gyönyörű lánynak hisz úgy néz ki mint egy ma született bárány. Ha tehetném szenvednék helyette csak hogy jó állapotban tudjam magam mellett. Szóval ahányszor éjszaka felkeltettem kétsébeesetten nézett körül majd az ölembe mászott és csak remegve sírt a vállamon. Már amikor sokadjárra kellt fel megkérdeztem mit álmodott. A kérdésemre elhúzta a vállamtól a fejét és neki kezdett.:
- A..az...azt álmodtam hogy Liam-zokogott tovább- Liam felakasztotta magát és te pedig ....snuff-snuff lezuhantál a London Eye-ról.-mondta majd még erősebben rákezdett a szívszorító zokogására.
- Hé hé hé-húztam magamhoz olyan erősen amilyen erősen csak tudtam. Hallottam ahogy légzése és a szíverése is egyre egyenletesebb lett. Kezdett megnyugodni aminek én már nagyon örültem. Annyira ártatlan szegény és szeretet éhes...
Ann szemszöge:
Valahányszor Loui közelében vagyok megnyugszom. Nem tudom teljesen össze vagyok zavarodva. Szerelmes voltam belé már régóta de tudom hogy ő egy híres ,vicces,cuki és helyes srác ,mégis hogy szerethetne egy olyan lányt a normális lányok közül is a legnormálisabb úgyhogy a mi ügyünket már rég eltemettem. Csak nekem is nehéz felejteni főleg igy hogy ölelget ,igen feltépi a régi sebeket. Mindig is arról álmodoztam hogy egyszer Lou megkéri hogy legyek a barátnője de ennek az esélye sajnos egyenlő a nullával.
Louis szemszöge:
Gondolkodom. Gondolkodom hogy mégis hogyan vidítsam fel ezt a szépséget. Van is egy ötletem. Igazából nem is felvidítás céljára készült a tervem. Inkább egy őszinte vallomás szintjén van. Most kellett megkérdeznem addig kell a vasat ütni amig meleg.
-Ann.....-gyerünk te nyúl ne legyél gyáva.- SZERETLEK*.*-KÉSZ kimondtam. Nem mertem rá nézni féltem a reakciójától.  Mivan hogy ha örökre megutál? Azt nem élném túl.
-Lou....-megfogta az államat és felemelte hogy láthassam a gyönyörű fekete szemeit . Mosolygott. Érdekes nem erre számitottam. Meg szeretném csókolni hisz pozitivan reagált a vallomásomra. Közelebb hajoltam a porcelán makulátlan arcához mire ő is ugyan ezt tette az ajkaink már-már súrolták egymát de nem akartam tőle többet. Ő sem mert mindketten egyszerre húzódtunk el a másiktól. Folytatnom kellett amig tart ennek az egésznek a varázsa.- Ann leszel a barátnőm?-kérdeztem meg kissé remegő hangon. Féltem még mindig hogy meg fog emiatt utálni és nem fog hozzám szólni. De egészen mást mondott.
- Igen *.*-ÚRAMISTEEN. Álmaim nője igent mondott. Nem tudtam mit csináljak ezért csak gyengéden megöleltem de elhúzódott tőlem és munt egy lassított felvétel úgy csókolt meg. De ez más volt mint az előző ez sokkal határozottabb volt.- Aludnunk kéne.-mondta végül majd abban a pózban ahogy ültün eldöltünk mint a rohadt nád majd álomba merültünk....

6 . rész Eseménydús éjszaka/3

Louis szemszöge:

Megőrült ez a lány?!Tudom hogy most nehéz időszakon megy át de ezért nem szabad eldobni az életét.

Nem gondoltam volna hogy Ann ilyenre valaha képes lenne.Meg kell ezektől a gondolatoktól védenem őt.

Túlságosan gyönyörű és pótolhatatlan kincs Ő.El akarom hesegetni a fejéből ezeket a szörnyű illuziókat.

Valami inspiráció kéne neki......

*********************************************************************************

-Ann-kezdtem remegő hanggal-Ugye ezt nem gondoltad komolyan?

Nem mert rám nézni.Így nem tudtam vele kommunikálni.Pedig erről muszály volt beszélni.Viszont volt egy ötletem.Felvettem a kést

és a karomban vágtam egy kisebb vágást. Erre fel kell figyelnie. Észre kell vennie hogy bármit megtennék érte. A karomon a vágás következtében egy vékony vörös csík kezdett lecsurogni majd a padlóra csöpögött. Erre ( mivel eddig le volt hajtva a feje) felemelte a fejét és kétségbeesetten rám nézett.
Ann szemszöge:
Mikor megláttam a vér csíkot Louis kezén teljesen megsemmisültem.Muszály volt rá néznem hogy lássam az arcát.Meg kellett néznem jól van -e.Így hát lassan ránéztem először a véres kezére majd feljebb haladtam.Láttam ahogy a karjain megfeszül az izom a vágás miatt.Félve néztem a karjára ejtett sebre és láttam elég mélyre vágott a késsel.Talán még mélyebbre mint akart volna.A könnyek össze gyűltek a szemembe amint arra gondoltam hogy én miattam okozott fájdalmat magának.Ha meg tudtam volna csinálni, kitöröltem volna ezt az emlékezetemből hogy erre a hülyeségre készültem.
Mikor belenéztem világító kék szemeiben láttam hogy titkolni próbálja a fájdalmat.Erősen az ajkába harapott és becsukta a szemét.Nem bírtam nézni ahogy szenved.
-Louis...-kezdtem alig hallhatóan-Miért csináltad ezt?-Kérdeztem félénken amire kinyitotta a szemét és erőtlenül rám mosolygottt.
-Nem engedem hogy ezt csináld magaddal-kezdte a monológját és eközben megfogta a kezem és folytatta-Ha szenvedést akarsz okozni magadnak minden egyes alkalommal ejtek egy vágást a kezemen.Ugye ezt te nem akarod?-kérdezte óriásira nyílt kék szemekkel.
-Nem akarom.-mondtam és legördült az első könnycsepp a szememből.-Ne-n- em fogok többet  ilyet csinálni.-fejeztem be erőtlenül.Erre elmosolyodott és bizonytalanul magához szorított.Olyan magas hogy a fejem a melkasa aljáig ért.Lassan végig símított a derekamtól a nyakam tövéig majd eltolt magától és még mindig mosolygott.-Liamnek egy szót sem szólunk erről.-nyugtatott meg.-Nem akarom hogy még jobban szétzuhanna. -Én csak csendben bólintottam majd témát váltottam.
-Most mit csináljunk a kezeddel?-néztem aggódva a vágásra amit  miattam ejtett.-Rakjunk rá egy kötést!Egy szorító kötést.Az elállítja a vérzést-és elindultam a fürdőbe hogy hozzam a kötszert de hirtelen elkapta a kezem.
-És mi lenne ha nem velem foglalkoznál hanem azzal hogy jobban legyél?-tette fel a költői kérdést.
-De-de-de valamit kell vele csinálni hogy elmúljon a fájdalom.-dadogtam elpirulva mert egy kicsit kellemetlenül érintett az ellenkezése.
-Ha neked múlik a fájdalom nekem is fog .-kacsintott rám majd el kezdett fürkészően nézni rám.-Ugye nem zavar hogy veled alszom?-tette fel a NAGY kérdést ami már régóta nyomasztott.
-Nem ,dehogyis.-mondtam neki és ezzel meg is nyugodott mert rám mosolygott.
-Kimegyünk a többiekhez?-kérdezte némi hallgatás után
-Mmm...én inkább a szobámban szeretnék lenni.-mondtam kellemetlenül és láttam az arcán a csalódottságot.-Te nem akarsz velem feljönni?-kérdeztem és felcsillant a szeme.
-De .....miért is ne!Csak lezuhanyzok és már fent is vagyok-felelte boldogan.
Louis szemszöge:
Nem is hiszem el.Életem szerelme felhívott a szobájába....persze nem azért!Boldogan ugráltam oda a fiúkhoz.
-Srácok!-kezdtem boldogan.De egy pillanatra megálltam.Láttam hogy senkit sem izgat a fontos bejelentésem.Zayn éppen Sponge Bob-ot nézett a tv-ben,Liam magába roskadva ült a kanapén.Niall csendesen ropogtatott valami ropi szerűséget Harry pedig a telefonján pötyögött valamit.Így nem jutok semmire sem ha nem beszélek hangosabban vagy el nem veszem a figyelmüket arról amivel épp foglalkoznak.Ezért Harry kezéből kitéptem a telóját és a tv elé álltam.Mindenki felkapta a fejét amikor Harry műsírásban(?) nem tört ki.
-Miért ,miéééért-"zokogott" Harry hogy visszaadjam neki a telefonját.Én jól kiröhögtem majd újra neki kezdtem a mondandómnak.
-Na szóval tudjátok hogy tetszik nekem Ann..-kezdtem bele és éreztem hogy az arcom elkezd égni.-Most pedig felhívott a szobájááába!-mondtam ki az utolsó szót kicsit elnyújtva hogy nyomatékosítsam a lényeget.A fiúk húzni kezdett kivéve Liam-et.Ő csak nézett.Úgy nézett rám mintha egy zacskó szar lennék.Gondolom nem nagyon tetszett neki hogy mire gondoltam amikor kimondtam hogy felhívott a szobájába"....Jó tudom kicsit perverzre sikerült a bejelentés dehát na.Elég félreérthető volt a ajánlata Annek.
De most Liam szúros tekintete sem tudott sem meg ijeszteni sem elszomorítani vagy akár lelkiismeretet kelteni.Annyira vártam már hogy kettesben legyünk Ann-nel Meg akarom vigasztalni Nem bírom nézni ahogy szenved.Ha tehetném szenvednék helyette,inkább nekem fájjon.Tudom hogy most keletkezett egy óriási űr a szívében de én majd megpróbálom betömni ezt a teret.Ránéztem az órámra.Már negyed órája egyedül hagytam Őt.Akkor inkább nem fürdök le mert félek hogy megint megpróbálja ölni magát.Elléptem a fiúkhoz és a táskámat kerestem.Levettem a nadrágom és a pólóm sarkához nyúltam de egy pillanatra megálltam.Szerintem inkább magamon hagyom hogy Ann nehogy kellemetlenül érezze magát.Belegyűrtem a táskámba a gatyám és a lépcső felé igyekeztem.Elkezdtem felfelé menni és az arcomról nem tudta volna semmi sem letörölni a mosolyt.Megálltam a lila ajtó előtt maj óvatosan bekopogtam.Hallottam ahogy az angyalkám fáradtan felsóhajt majd lassan az ajtó felé lépked.Kinyitotta és erőtlenül rám mosolygott.
-Szia Lou!-jaj de aranyos ahogy becézget....-Gyere beljebb!-invitált be színes szobájába.Magyon magával ragadott a kissé feltűnő szoba.Tele volt plüss állattal meg hangszóróval.Elmosolyodtam amikor megláttam a falát.Tele volt poszterekkel és köztük volt egy két 1D-s is.Annyira sok poszter volt hogy a mögöttük lévő fal színe nem is látszott.
-Szereted a zenét?-kérdeztemm érdeklődően.-Mert én imádom.
-I-igen nagyon szeretem a zenét-mondta feszengve.Kellemetlenül érezte magát.Láttam a szemébe a bizonytalanságot.Még nem nagyon tudta hova rakni sem a szülei hiányát sem azt hogy először(remélem)volt bent így a szobájában fiú.De én nem akarom hogy ez zavarja őt mivel én közelebbről is megszeretném ismerni őt.És így ez fog menni hogyha ilyen zárkozott.Hogy oldjam a feszültséget felajánlottam hogy mehetünk aludni kivel már láttam hogy pizsamába át volt öltözve.Megértően bólintott,fáradt volt.Bebújt az ágyába majd mintha egy pajzsot húzott fel magára úgy takarózott be.Felnézett rám és megpaskolta a mellette lévő üres helyet azzal jelezve hogy befeküdhetek.De bizonytalan voltam.Én mindig félmeztelenül szoktam aludni de nem mertem erről szólni.Idegesen gyűrögettem a pólóm sarkát és ezt Ann észre is vette és elmosolyodott.
-Nyugodtan vedd le.Nem fog zavarni.-Meg könnyebültem  amikr kimondta végre a megnyugtató mondatot.Kapkodva lekaptam a pólóm majd az ágy mellé raktam majd befeküdtem pihe puha ágyába.
-Jó éjt Ann!-mondtam neki mosolyogva és megsimítottam a fej
ét.
-Neked is Lou.-fogta meg a karomon és végig simított a sebemen.Majd hirtelen megfordult és elkezdett álomba merülni.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy fél óra múlva már félálomban voltam de halk szipogásra lettem figyelmes.Ann sír.Azt nem fogom engedni.Le kell nyugtatnom.Muszály.
-Ann -mondtam halkan majd megfogtam a derekát és óvatosan felém fordítottam.-Mi a baj?-tettem fel egy elég hülye kérdést.Hát persze hogy a szülei.Ő kétségbeesetten rám nézett és közben még mindig folytak az arcáról a könnyei.
-Nagyon hiányoznak.-mondta alig hallhatóan majd zokogásban tört ki.Hirtelen felindulásból szorosan magamhoz húztam és megpusziltam a feje búbját.
-Semmi baj.Nyugodj meg Ann.-morogtam a hajába.Még mindig sírt.Szívfacsaró volt hallani azt a kétségbeesett zokogást amit ez az angyal hallatott ki magából.
Nem tudom mennyi ideje voltunk így de teljesen lenyugodott.Kissé eltolt magától és rám mosolygott.A vállam csurom könny volt de ekkor már nem érdekelt amikor láttam rajta hogy megkönnyebült egy kicsit.
-Tudod-kezdte hirtelen-Én mindig is zenére szoktam elaludni.-mondta majd elkezdett matatni az éjjeli szekrényén a telefonjáért és a fejhallgatójáért.De én megfogtam a vállát.
-Én is szeretném hallani a zenét.-mondtam neki ,amitől egy kicsit meglepődött.Lerakta a fejhallgatót vissza az eredeti helyére ahonnan az előbb elvette és pötyögni kezdett a telefonját majd benyomta Sam Smith-Stay With Me-jét és lerakta közénk az ágyra
.Stay With Me
Majd újra magamhoz húztam de mostmár kis kifli-nagy kifli pózban voltunk.Ezután végig ment a zene és Ann már el is aludt.Ann-t a zene engem pedig Ann ütemes és aranyos szuszogása segített álomba ringatni.....

5 rész : Az eseménydús éjszaka/2

Ann szemszöge:
Már egy jó ideje csak ölelkeztünk és csak sírtunk de már nem bírtam tovább hallani ahogy az én erős bátyjámat sír. Így hát kicsit eltoltam magamtól és egy bátorító mosolyt erőltettem az arcomra.Tudtam hogy ezzel nem segítek nagyon neki de azt akartam hogy érezze hogy törődöm vele.Ő is mosolyogni kezdett ,de tudtam hogy nem volt igazi mosoly.Amikor ő mosolyog elönt a melegség ,megnyugszom de ez a mosoly kétségbeejtő és nyugtalanító hatást nyújtott amitől még feldúltabb lettem.Nem bírom elviselni azt hogy szenvedni látom az én Liamem.Emlékszem mindig azt mondta ő nem sír soha és hogy nem érez fájdalmat...
Hát ezt az elmúlt órákban rendesen megcáfolta.+

++++++++++++++++++

Sírni tudtam volna ahogy láttam a bizonytalanságot a szemében de meg kellett mutatnom neki hogy kibírom sírás nélkül ennek következtében ő is kifogja bírni.Már indult volna az ajtó felé de én még akartam tőle valamit kérdezni:

-Akkor Louis velem alszik?-kérdeztem meg kissé félénken.Li látt rajtam milyen kellemetlenül érint ez az egész egy ágyban alvás elmosolyodott és azt mondta:

-Nem lesz semmi baj.-simogatta meg a karom-Vigyázni fog rád!Mindig!-majd elengette a karom és kilépett a szobámból.Hallottam amint a fiúk kérdezik mi van velem.Liam mindegyikőjüket megnyugtatta hogy jól vagyok csak egyedül szeretnék lenni.Ezt megköszönöm Liamnek hogy nem kell többet hallgatnom a "kopp  kopp ki kopog?" vicceket ,most még úgy gondolom ez elég korai lenne.Miután úgy véltem felfedezni hogy a fiúk lenyugodtak magamra zártam az ajtót és elmentem fürödni.Ott is becsukakoztam és amint leraktam a pizsamám rá támaszkodtam a csapra és elkezdtem az arcom vizsgálni.Amint szembe néztem önmgammal a vékony tükör lap segítségével elszörnyedtem. A szemeim vérvörösre sírtam és teljesen lesápadtam.A szám már annyira kiszáradt hogy már elkezdett kirepedezni.Szörnyű látvány volt az amit nyújtott nekem az a tükör így gyorsan elfordítottam a fejem és olyan erősen becsuktam a szemem hogy kicsi csillogó pontokat láttam.Nem akartam szembe kerülni saját magammal főleg nem ilyen kinézettel.Nem mertem szembe nézni azzal amit tettem magammal néhány óra leforgása alatt.Már-már undorottam a gondolattól is hogy a tükörben vár rám a teljesen leépült Ann.

Ezért teljesen hátat fordítottam a tükörnek és levetkőztem majd beálltam a zuhanykabinba.Elkezdtem engedni magamra a jéghideg vizet hátha magamhoz térek.Vagy legalább egy kicsit felébredek.Vagy egy negyed óráig folyattam magamra a hideg vizet mikor magamban konstaláltam hogy nagyon fázom.Ennek következtében gyorsan felvettem a pizsamám ami egy cicanadrágból és egy hosszú ujjú polóból állt.Ki mentem a teljesen lehült fürdő szobából majd rápillantottam a kezemben pihenő pulcsira amit fürdés előtt vettem le.Apué volt.Úgy akartam elrakni hogy közben velem is elegyen.Körülnéztem a szobában és gondolkodni kezdtem azon hogy hova rakhatnám.Hirtelen megpillantottam a már reggel óta gubancosan heverő párnám.Rá húzhatnám és egész éjjel érezhetném apukám illatát.Gyorsan oda mentem a párnámhoz és rá ráncigáltam a féltett ruhadarabot majd kifáradva dőltem az ágyra.Elkezdtem azon gondolkodni hogy ez miért pont velem/velünk történi ez.Azt sem értettem hogy mégis hogyan történhetett mivel én ismerem apa vezetési módszerét és az a biztonságosnál is biztonságosabb.Biztos hogy egy másik ember okozta ezt a tragédiát.A könnyek összegyűltek a szememben de ezeket gyorsan letöröltem mert már nem volt több erőm sírni.Sem sírni nem volt erőm sem semmihez sem ebben az életben.Nem akartam élni sem már.Meg akartam halni.Ha ők nincsenek akkor senki ninsc.Védtelen vagyok ebben a nagy világban.Minnél előbb véget érjen ez a szenvedés.Monoton léptekkel oda sétáltam az ajtóhoz és hallgatozni kezdtem.Folyt a víz akkor valaki fürdik.Megy a tv a másik szobából ahonnan hallom ahogy a fiúk a focit nézik így biztonságosan kiléptem az ajtón.Lassan lépkedtem le a lépcsőn már már idegtépő volt a lépcső hangja.Mikor leérkeztem az étkező felé vettem az irányt.Az ajtó előtt álltam és remegő kézzel nyúltam a kilincs felé.Lassan elfordítottam és a késes fiók felé indult.Majd elővettem a nagy fejsze szerű kést.Meg kellett tennem meg kell halnom.Ezentúl az életemnek semmi értelme.Feljebb emeltem a kést és magam felé tartottam a kést.Csak egy egyszerű mozdulat és vége a szenvedésnek.A másvilágon pedig majd találkozom a szüleimmel is.Egyszerűen nem tudok nélkülük élni.Hátrébb vittem a kést hogy meg legyen a kellő lendületem a gyors és szenvedés telen halál érdekében.Már hallottam a túlvilág hívogató hangját és már vártam hogy elmenjek.A szúrni kivánt terület elkezdett bizseregni,zsibbadni és éreztem ahogy már összeroskad magam alatt a lábam és hogy nincs sok idő hátra.

Már lendítettem volna a karom amikor egy erős és határozott kéz kirántottam a kezembők az éles kést és a tárgy a földre zuhant....

4 rész : Az eseménydús éjszaka

Már elég későre járt. Nem lett jobb kedvem semmitől. Pedig a fiúk mindent megtettek de mi Liammel csak magunkba roskadva ültünk és rezzenéstelen arccal néztük ahogy Niallt össze vissza rángatják és közben idegesítő pop számokat énekeltek pl : Barbie girl, Cotton eye Joe. De még az sem tudott megnevetettni ahogy Harry kancsal tekintetével rátámaszkodott a térdemre és pöszén kezdett hadarni. Láttam rajta és rajtuk hogy nagyon próbálkoznak. Már nem nagyon bírtam az idegesítő és hangos zenét meg ez az egész erőltetett színjátékot hogy felálltam és felszaladtam a lépcsőn és egyenes a szobám felé lépkedtem gyorsan majd becsaptam magam után az ajtót. Lentről hallottam hogy a fiúk lehalkítják a zenét és Liamtől kérdezik hogy mi a bajom. Liam pedig elég feszülten válaszolt:
-Azt gondoljátok hogy most röhögni fog vagy jól fogja érezni magát miután egy napja haltak meg a szülei?-ekkor.Liam hangja elcsuklott de folytatta meglehetősen nyugottaban-Kicsit lassítsatok jó?
Majd hallottam lépteket amik lépcsőn kezdtek felfelé lépkedni monoton ütemben.
Liam szemszöge:
Szegény Ann. Még teljesen sokk hatás allatt van nem csodálom hogy felment. Muszály volt őt látnom. Látnom kell hogy jól van. Így hát ott hagytam a fiúkat és felmentem Ann szobája elé majd halkan bekopogtam. Reméltem hogy nem zárkózott be teljesen és hogy beenged. A túl oldalról hallottam egy nagy sóhajt és lépteket az ajtó felé.
Kinyílt nagy megkönnyebülésemre az ajtó majd morcosan kikukucskált az én egyetlen és pótolhatatlan kis hugocskám.
- Igen?-nézett rám óriási fekete szemeivel.
-Hogy vagy életem?-szóltam hozzá direkt kedves becenevet használva a megnyugtatása céljából.
-Jól. Gyere beljebb-invitált be a lila ajtaján át. Mikor  beléptem még mindig a reggeli úgy hagyott ággyal találtam szemben magam és egyből összeszorult a szívem. Akkor még boldog volt , nem volt semmi gondja csak élt bele felelőtlenül a nagy világba. És most itt áll velem szemben teljesen kétsébeesetten segítségre szorulva és összezuhanva. Egy bátorító öleléssel próbáltam benne tartani a lelket és egyben magamat is erősíteni. Mélyen beszívtam q pulcsija illatát. Apa illata volt. Egyből vissza jött azaz emlék amikor ebben a pulcsiban horgásztunk és kifogta élete legnagyobb halát. Annyira boldog volt és büszke magára. A gondolattól hogy ő már nem lehet velünk itt nem mehetek vele többet horgászni egyszerűen elviselhetetlen volt. Még nem.bírtam elfogadni hogy ő már nincs se ő se anyu. Könnyezni kezdtem az Ann vállán pihenő.textilre ami teljesen átázott későbre a reménytelen sírástól és ezt Ann észre vette. Megsimogatta pici kezeivel a hátamat és bátorítóan megszorította a pólómat.:
-Ne sírj mert én is sír-ohok!-mondta szaggatottan majd ő is neki állt zokogni......