4 rész : Az eseménydús éjszaka

Már elég későre járt. Nem lett jobb kedvem semmitől. Pedig a fiúk mindent megtettek de mi Liammel csak magunkba roskadva ültünk és rezzenéstelen arccal néztük ahogy Niallt össze vissza rángatják és közben idegesítő pop számokat énekeltek pl : Barbie girl, Cotton eye Joe. De még az sem tudott megnevetettni ahogy Harry kancsal tekintetével rátámaszkodott a térdemre és pöszén kezdett hadarni. Láttam rajta és rajtuk hogy nagyon próbálkoznak. Már nem nagyon bírtam az idegesítő és hangos zenét meg ez az egész erőltetett színjátékot hogy felálltam és felszaladtam a lépcsőn és egyenes a szobám felé lépkedtem gyorsan majd becsaptam magam után az ajtót. Lentről hallottam hogy a fiúk lehalkítják a zenét és Liamtől kérdezik hogy mi a bajom. Liam pedig elég feszülten válaszolt:
-Azt gondoljátok hogy most röhögni fog vagy jól fogja érezni magát miután egy napja haltak meg a szülei?-ekkor.Liam hangja elcsuklott de folytatta meglehetősen nyugottaban-Kicsit lassítsatok jó?
Majd hallottam lépteket amik lépcsőn kezdtek felfelé lépkedni monoton ütemben.
Liam szemszöge:
Szegény Ann. Még teljesen sokk hatás allatt van nem csodálom hogy felment. Muszály volt őt látnom. Látnom kell hogy jól van. Így hát ott hagytam a fiúkat és felmentem Ann szobája elé majd halkan bekopogtam. Reméltem hogy nem zárkózott be teljesen és hogy beenged. A túl oldalról hallottam egy nagy sóhajt és lépteket az ajtó felé.
Kinyílt nagy megkönnyebülésemre az ajtó majd morcosan kikukucskált az én egyetlen és pótolhatatlan kis hugocskám.
- Igen?-nézett rám óriási fekete szemeivel.
-Hogy vagy életem?-szóltam hozzá direkt kedves becenevet használva a megnyugtatása céljából.
-Jól. Gyere beljebb-invitált be a lila ajtaján át. Mikor  beléptem még mindig a reggeli úgy hagyott ággyal találtam szemben magam és egyből összeszorult a szívem. Akkor még boldog volt , nem volt semmi gondja csak élt bele felelőtlenül a nagy világba. És most itt áll velem szemben teljesen kétsébeesetten segítségre szorulva és összezuhanva. Egy bátorító öleléssel próbáltam benne tartani a lelket és egyben magamat is erősíteni. Mélyen beszívtam q pulcsija illatát. Apa illata volt. Egyből vissza jött azaz emlék amikor ebben a pulcsiban horgásztunk és kifogta élete legnagyobb halát. Annyira boldog volt és büszke magára. A gondolattól hogy ő már nem lehet velünk itt nem mehetek vele többet horgászni egyszerűen elviselhetetlen volt. Még nem.bírtam elfogadni hogy ő már nincs se ő se anyu. Könnyezni kezdtem az Ann vállán pihenő.textilre ami teljesen átázott későbre a reménytelen sírástól és ezt Ann észre vette. Megsimogatta pici kezeivel a hátamat és bátorítóan megszorította a pólómat.:
-Ne sírj mert én is sír-ohok!-mondta szaggatottan majd ő is neki állt zokogni......