Ezután a hatalmas sokk után nem is tudtam mást csinálni csak sírni.Sírtam,sírtam mert nem bírtam elviselni ezt a hatalmas veszteséget. Próbáltam lenyugodni de nem ment.Csak arra tudtam gondolni hogy az üres teret amit hagytak maguk után nem tudja senki sem pótolni. Senkit nem tudok soha többé anyának vagy apának hívni.
Régebben anya azt mondta mikor a nagymamám meghalt hogy ott csücsül a felhőkön és figyel. Figyel és várja hogy segítsen neked ,erősítsen ,nincs itt veled de belülről a szívedben bíztat.Erre gondolok ,ott figyelnek minket és várják hogy segítsenek.Én pedig várni fogom a segítséget.
Liam ölében biztonságban éreztem magam.Olyan érzés voltt mintha egy védő burok lett volna az egyre erősebb ölelése.Ezzel a sokat mondó öleléssel úgy éreztem magam mint a mobilom amikor töltőre rakom és megjelenik benne a villám jel.Én is kezdtem feltöltődni de már soha többé nem leszek feltöltve 100%-ra.
******************************************************************************
Liammel szinte egyszerre keltünk fel a kanapéról ő elővette a telefonját és hívta a .......fiúkat.Nem gondolom hogy most kéne átjönniük de ő tudja.Ahogy Liam-et ismerem és a döntéseit úgy gondoltam jól cselekszik és nem ökörködésre hívja át a fiúkat.Nehány csörgés után felvették és Li beleszólt mély és monoton hangján.
-Kérlek gyertek át.Nagy szükség van rátok.Bajban vagyunk.Hozzatok ruhát mert szeretném ha itt maradnátok estére.Kérlek siessetek.
-Mivan haver?-Kérdezte Harry olyan hangosan hogy még én is hallottam.
-Figyelj ez nem telefon téma .Siessetek.-ismételte meg az utasítást Liam.
-15 perc és ott vagyunk.Szia!
-Szia.-mondta Liam elcsukló hangon amítől nagyon megijedtem.Gyorsan oda szaladtam hozzá és szorosan megöleltem és megtört a jég.Elkezdett sírni tiszta szivből.Az amúgy görcsben lévő hasam mégjobban elkezdett fájni amint halgattam azt az embert sírni aki eddig mindig keménynek,bátornak és bölcsnek tartotta magát.Most pedig sebezhető és érzéken kisfiú karjai között voltam.
-Nem tudom mit csináljunk!-súgta a fülembe kétségbeesetten .Megsimogattam a hátát és azt mondtam:
-Majd megoldunk mindent jó?Csak kérlek ne haggyj egyedül soha többé.-mondtam zokogva.
-Jajj Ann persze hogy itt maradok veled amíg csak világ a világ.Mindjárt itt vannak a fiúk próbáljuk valamelyest összeszedni magunkat.-mondtan teljesen elgyengülve.
-Nem!-kiáltottam fel hangosan.-Nem vagyok rá képes.Nem érdekel hogy hogyan látnak meg a fiúk nem érdekel semmi csak az hogy te jól legyél én meg majd csak túl élem.
-Kérlek Ann ne mondj ilyeneket én nekem kell rád vigyáznom.Gyere dőlj le a kanapéra.-fogta meg a csuklóm és lefektetett a szófára majd elment egy plédért.Eszembe jutott amikor apával itt birkoztunk és eltört a fülében a porc mert beleharaptam most annyira sajnálom hogy fájdalmat okoztam neki de ezt már nem tudtam neki elmondani.Ettől az Emléktől a torkomban egy akkora gombóc keletkezett amitől majdnem megfulladtam.Az emlékek egyre kezdtek üldözni.Eszembe jutott mikor az első barátom szakított velem és ezen a kanapén sírtam anyumnak hogy pedig én mennyire szeretem Josh-t (régi barátom).
Hirtelen felakartam kellni a kanapéról hogy elkergetni az emlékeket de Li hozta a pokrócot és rámteritette
úgy mintha egy adag követ borított volna rám.Aztán csöngettek.Én meg nem bírtam mozdulni.Liam megdörzsölte a szemét és kinyitotta az ajtót.Ekkor láttam hogy a könnyek amiket eddig tartogatott patakként gördültek le az arcán.Én meg csak figyeltem a jelentet miközben én is rendesen könnyeztem.
-Mi az Bro?-kérdezte Niall az ő sajátos módján.
-Meghaltak.-mondta és már zokogott .A fiúk megfogták Li vállát és bevezették a kanapéhoz majd leültették és felváltva néztek engem meg Liam-et.Mind a ketten zokogtunk megállás nélkül.A sokkból először Zayn ébredt fel és egyből mondta:
-Őszinte részvétem.-oda jött hozzám és a homlokomra nyomott egy hatalmos puszit.Zaynt mindig is a 2. bátyjámnak tartottam mert ő is ilyen "védelmező" típusú.Majd Harry mondta:
-Részvétem -ő is nyomott egy puszit az arcomra és odalépett Li-hez és megfogta a vállát-Minden rendben lesz.-Harryben mindig is a sajátos optimizmusa fogott meg.Mindenben a jót látja és ezzel erőt ad.Niall is odalépett hozzám és megsimította a vállam.
-Sajnálom.-majd keserű mosollyal ellépett tőlem és Liamhez is ezt mondatot nyugtázta végül leült mellé és csendben nézett maga elé.Niall mindig is egy vidám fiú mindig megnevettet és jobb kedvre derít nem is csodálom hogy egy ilyen helyzetbe nem tudott mást mondani.
Louis is végül odajött hozzám és elém leguggolt:
-Nagyon sajnálom.-mondta majd nyomott egy puszit az arcomra egy kicsit közel az számhoz.Ettől ő is és én is zavarba jöttem.Nem tudott mit csinálni hirtelen felállt gyorsan megigazította rajtam a takarót és leüllt Li mellé.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése