Már egy jó ideje csak ölelkeztünk és csak sírtunk de már nem bírtam tovább hallani ahogy az én erős bátyjámat sír. Így hát kicsit eltoltam magamtól és egy bátorító mosolyt erőltettem az arcomra.Tudtam hogy ezzel nem segítek nagyon neki de azt akartam hogy érezze hogy törődöm vele.Ő is mosolyogni kezdett ,de tudtam hogy nem volt igazi mosoly.Amikor ő mosolyog elönt a melegség ,megnyugszom de ez a mosoly kétségbeejtő és nyugtalanító hatást nyújtott amitől még feldúltabb lettem.Nem bírom elviselni azt hogy szenvedni látom az én Liamem.Emlékszem mindig azt mondta ő nem sír soha és hogy nem érez fájdalmat...
Hát ezt az elmúlt órákban rendesen megcáfolta.+
Sírni tudtam volna ahogy láttam a bizonytalanságot a szemében de meg kellett mutatnom neki hogy kibírom sírás nélkül ennek következtében ő is kifogja bírni.Már indult volna az ajtó felé de én még akartam tőle valamit kérdezni:
-Akkor Louis velem alszik?-kérdeztem meg kissé félénken.Li látt rajtam milyen kellemetlenül érint ez az egész egy ágyban alvás elmosolyodott és azt mondta:
-Nem lesz semmi baj.-simogatta meg a karom-Vigyázni fog rád!Mindig!-majd elengette a karom és kilépett a szobámból.Hallottam amint a fiúk kérdezik mi van velem.Liam mindegyikőjüket megnyugtatta hogy jól vagyok csak egyedül szeretnék lenni.Ezt megköszönöm Liamnek hogy nem kell többet hallgatnom a "kopp kopp ki kopog?" vicceket ,most még úgy gondolom ez elég korai lenne.Miután úgy véltem felfedezni hogy a fiúk lenyugodtak magamra zártam az ajtót és elmentem fürödni.Ott is becsukakoztam és amint leraktam a pizsamám rá támaszkodtam a csapra és elkezdtem az arcom vizsgálni.Amint szembe néztem önmgammal a vékony tükör lap segítségével elszörnyedtem. A szemeim vérvörösre sírtam és teljesen lesápadtam.A szám már annyira kiszáradt hogy már elkezdett kirepedezni.Szörnyű látvány volt az amit nyújtott nekem az a tükör így gyorsan elfordítottam a fejem és olyan erősen becsuktam a szemem hogy kicsi csillogó pontokat láttam.Nem akartam szembe kerülni saját magammal főleg nem ilyen kinézettel.Nem mertem szembe nézni azzal amit tettem magammal néhány óra leforgása alatt.Már-már undorottam a gondolattól is hogy a tükörben vár rám a teljesen leépült Ann.
Ezért teljesen hátat fordítottam a tükörnek és levetkőztem majd beálltam a zuhanykabinba.Elkezdtem engedni magamra a jéghideg vizet hátha magamhoz térek.Vagy legalább egy kicsit felébredek.Vagy egy negyed óráig folyattam magamra a hideg vizet mikor magamban konstaláltam hogy nagyon fázom.Ennek következtében gyorsan felvettem a pizsamám ami egy cicanadrágból és egy hosszú ujjú polóból állt.Ki mentem a teljesen lehült fürdő szobából majd rápillantottam a kezemben pihenő pulcsira amit fürdés előtt vettem le.Apué volt.Úgy akartam elrakni hogy közben velem is elegyen.Körülnéztem a szobában és gondolkodni kezdtem azon hogy hova rakhatnám.Hirtelen megpillantottam a már reggel óta gubancosan heverő párnám.Rá húzhatnám és egész éjjel érezhetném apukám illatát.Gyorsan oda mentem a párnámhoz és rá ráncigáltam a féltett ruhadarabot majd kifáradva dőltem az ágyra.Elkezdtem azon gondolkodni hogy ez miért pont velem/velünk történi ez.Azt sem értettem hogy mégis hogyan történhetett mivel én ismerem apa vezetési módszerét és az a biztonságosnál is biztonságosabb.Biztos hogy egy másik ember okozta ezt a tragédiát.A könnyek összegyűltek a szememben de ezeket gyorsan letöröltem mert már nem volt több erőm sírni.Sem sírni nem volt erőm sem semmihez sem ebben az életben.Nem akartam élni sem már.Meg akartam halni.Ha ők nincsenek akkor senki ninsc.Védtelen vagyok ebben a nagy világban.Minnél előbb véget érjen ez a szenvedés.Monoton léptekkel oda sétáltam az ajtóhoz és hallgatozni kezdtem.Folyt a víz akkor valaki fürdik.Megy a tv a másik szobából ahonnan hallom ahogy a fiúk a focit nézik így biztonságosan kiléptem az ajtón.Lassan lépkedtem le a lépcsőn már már idegtépő volt a lépcső hangja.Mikor leérkeztem az étkező felé vettem az irányt.Az ajtó előtt álltam és remegő kézzel nyúltam a kilincs felé.Lassan elfordítottam és a késes fiók felé indult.Majd elővettem a nagy fejsze szerű kést.Meg kellett tennem meg kell halnom.Ezentúl az életemnek semmi értelme.Feljebb emeltem a kést és magam felé tartottam a kést.Csak egy egyszerű mozdulat és vége a szenvedésnek.A másvilágon pedig majd találkozom a szüleimmel is.Egyszerűen nem tudok nélkülük élni.Hátrébb vittem a kést hogy meg legyen a kellő lendületem a gyors és szenvedés telen halál érdekében.Már hallottam a túlvilág hívogató hangját és már vártam hogy elmenjek.A szúrni kivánt terület elkezdett bizseregni,zsibbadni és éreztem ahogy már összeroskad magam alatt a lábam és hogy nincs sok idő hátra.
Már lendítettem volna a karom amikor egy erős és határozott kéz kirántottam a kezembők az éles kést és a tárgy a földre zuhant....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése