Az elmúlt éjszaka emlékei zikáztak fejembe amikor regel kinyitottam a szemem.Nem tuom még egyenlőre hova tenni ezt az egészet.Persze szerelmes vagyok Louis-ba de nm tudom mennyire lesz ez az egész tartós.Na és Liam?Ő mit fog szólni?Vajon örül majd neki hogyegy olyan fiú fordítja rám a napja 97% akiben megbízik és akit már jó néhány éve ismer.Vagy kitagad engem is és Louist is.Azt nem élném túl.Ha megutálna akkor csak Louis maradna nekem akivel még nem is nagyon szoktnk össze.De persze majd annak is eljön az ideje.A kételyek ellenére annyira boldog vagyok hogy álmaim pasija barátnője lehetek.Ezzel a gondolattal még meg kell barátkoznom.És mitől félek a legjobban?Attól rettegek hogy csak azért csókolt meg mert megszánt azért vallott nekem szerelmet mert kissé szeretet éhes vagyok vagy csak azért figyelt rám fel mert még 10 órája megpróbáltam megöli magam.És ott vannak a szüleim.Ők elfogadták volna ezt az egészet?Meg amúgy is lelkiismeret furalásom van azért mert nem a szüleimet gyászolom hanem szinte idegen pasikat csókolok meg.Most így bele gondolok egy szemét vagyok.Hogy lehetek iyen érzéketlen.Pont 24 órája nincsenek velünk a szüleink és én már másra gondolok.Pedig kjár nekik annyi tisztelet hogy egy fél évig minimum intenzívem az emlékezetemben forrjanak.Mert ők a szüleim voltak.Szerintem ezt érdemlik.
Ezektől a gondolatoktól teljesen felhergeltem magam, és sírni kezdtem annyira halkan amennyire csak tudtam nehogy Lou észre vegye.De annyira görcsösen próbáltam elfolytani a könnyeket hogy egyre egyenetlenebb lett a légzésem ami nayobb hangot követelt mint a csendben sírás.Erre még Zayn is felébredt bztos akinek a nappaliból hallatszott a horkolása.
Louis felkelt.Hallottam ahogy felmordul szinte felnyávog majd még szorasabbá vált amár igy is elég szoros védelmező szorítása.Nyammogott egyett-kettőt majd így szólt:
-Mi a baj Baba?-kérdezte mire felszaladt a szemöldököm.Meglepődtem de mégis jólesett hogy becézget.Aranyos ahogy az ő szájából hallom az pedig még aranyosabb hogy nekem mondja mind ezt.-Megint rosszat álmodtál?-folytatta a reggeli rekedtes hangján.Nem tudom elmondjam neki hogy kettőnről gondolkodtam,hogy talán lassítani kéne vagy hogy én egy érzéketlen tuskó vagyok.Nem tudtam hogy mit csináljak/válaszoljak.
-Mmm,semmit nem álmodtam most!-szóltam hozzá olyan hidegen hogy engedett szoritásából és maga felé fordított.Komolyan nézett rám.Segíteni akart nekem de bármit is csinál a gondolatokat nem tudja elűzni a fejemből.Ezt nekem kell végig csinálnom.De egy ember van aki minden problémámat meghallgatja és tud is segíteni.Át kell mennem hozzáLehet hogy ebben is tud nekem segíteni ő pedig nem más mint Liam.Hisz ő az érett és megfontolt döntéseiről híres.-Figyej Lou-folytattam már nygodt és kedves hangon ettől mintha megnyugodott volna.-Elmegyek Liamhez.Mindjárt jövö.-mondtam majd végl rá kacsintottam.Erre ismét elmosolyodott és elengedett.Felültem de egyből megszédültem.Hangos korgással jelezte a hasam hogy már kb. 36 órája nem ettem.Louis aggodalommal teli arccal nézett rám majd óvatosan megérintette a hasamat.Ahogy az új percei súrolták a pulcsimat a hasamnál kellemetlenül reagállt rá a bőröm.Nagyjából úgy mintha lázas lennék.De türtem ezt a kényelmetlenséget és hagytam hogy óvatosan megsimossa Lou a hasamat.
-Enned kéne valamit nem gondolod?-szólt rám.Igaza volt de egy falat nem ment volna le a torkomon.Nem volt egyátalán étvágyam.
-Nem , nem vagyok éhes-ráztam meg erősen a fejem.-Mindjárt jövök.
-Addig készítek neked reggelit!-felelte de én már az ajtó túloldalán voltam.A lábaim meg nem álltak meg a bátyám szobájáig mikor oda értem egy pillanatig tétováztam.Mivan hogyha alszik.Lehet hogy ugyanilyen szörnyű éjszakája volt és pont most tudott álomba szenderedni.De beszélnem kellett vele mert csak ő tud segíteni.
Benyitottam a szobába és láttam hogy a telefonját bámulja és mosolyog.Mosolyog az eset óta először .Ez megnyugtat.
Mikor meglátta hogy a szobában vagyok leejtette az ölébe a telefont és mosolyogva rám nézett.
-Jó reggelt Ann hogy aludtál?-kérdezte nyugodt hangon Li.
-Khm....jól..igazából-könnyek szöktek a szemembe mire Liam hirtelen felállt és beinvitált az ágyába.Leültem a szélére miközben egyfolytában szipogtam.Mikor már ő is leült,elhelyezkedett neki kellett kezdenem a mondandómnak.-Igzából nem is nagyon aludtam....Rémálmaim voltak.....féltelek.Össze vagyok zavarodva....Ajj Liam nekem ez így nem jó!-borultam a nyakába zokogva.Körülbelül ezek a szava járkáltak csak a fejemben.Liam szerintem számított rá hogy az ő kis hugocswkája bőgni jön hozzá.Azért remélem hogy nem azt gondolja hogy ő csak sírásra jó hogy őt csak azért szeretem mert meg tud vigasztalni és hogy csak sajnáltatom magam neki.Ezeket végig gondolva elhúzódtanm tőle és próbáltam elállítani a könny áradatot a szemeimből.-Annyira sajnálom Liam.
-Mi van Ann?Nem értek semmit?Mit sajnálsz picim?-mondta.Láttam hogy teljesen nem értette ezt az egész helyzetet.-Nem a te hibád hogy anyuék....tudod-könnyek szöktek a szemeibe.
-Najó Liam mindegy csak azt szerettem volna mondani.....hogy tudod tegnap este Louissal aludtam...és..-mondtam kicsit elnyújtva.Liamnek kikerekedtek gyönyörű barna szemei ..teljesen kiborult.
-Mit csinált bántott kitekerem a nyakát!-állt fel hirtelen és az ajtó felé indult volna de én megállítottam.Jajjj hát igen ez itt a védelmező Liam :3Ha valamit titkolok rögtön előbújik belőle az anyatigris.
-Liam mit csinálhatott volna?Legyen már eszed !Ezt feltédelezed az egyik legjobb barátodról?-mondtam neki teljesen ledöbbenve.Ah nem hinném hogy nagyon örülni fog ha elmondom nekihogy Louissal együtt vagyunk.De el kellene neki mondanom,csak nem merem.
-Tényleg sajnálom Ann.Igazad van hogy juthatott ez eszembe?!-mondta kutya kölyök pofival.
-Hát igazából-vakartam meg a tarkóm.-Majdnem jó amire gondolsz.-mondtam kicsit kínosan.Erre megfogtam a bicepszénél és leültettem az ágyra majd magamat nem zavartatva(mivel Harry és Niall felváltva horkoltak)magamat fel alá kezdtem járkálni a szobában.-Figyelj Liam kérlek ne akadj ki arra amit most mondani fogok.
-Mon már Ann!-idegeskedett.Most van itt az idő.Be kell neki vallanom.
-Najó Louis tegnap sz.....szerelmet vallott nekem és tudod már mondtam neked hogy réóta tetszik Lou és...hát most járunk.Kész kimondtam vége.Erősen koncentráltam Liam arcára hátha valamit ki tudok szűrni valamit abból ami most lejátszóik benne.Először (szerintem)nagyon nem értette,nem tudta össze rakni azokat a szavakat/mondatokat amit az imént mondtam neki.
-Ann...én ezt nem akarom elhinni.Ez ez.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése