9.rész:A védelmezőm

Miután bevallottam Liamnek hogy együtt vagyunk Louissal idegesen vártam a reakcióját.Pár percig nem szólt semmit.Próbálta felfogni.elemezni az imént történteket.Én pedig cak idegesen az ujjaimat tördelve vártam a reakcióját.
-Ez....ez egyszerűen.......NAGYSZERŰ!-jelent meg hirtelen egy óriási mosoly Liam arcán.El sem hittem hogy áldását fogja ránk adni Li.Egy adag kő legurult a szívemről ,de még ott maradt az a szörnyen furdalló lelkiismeret azért amiért már is "boldog" vagyok egy nappal a szüleim elvesztése után.Ez egyszerűen nem akart ki menni a fejemből.Talán tud ezen is segíteni Liam.
Hirtelen felindulásból Liam nyakába borultam az örömtől amiért elfogadta ezt az egészet.De ezt a lelkiismeret furdalást is el szerettem volna neki magyarázni,hogy erről ő mit gondol.Ezért engedtem egy kicsit szorításán és mélyen a szemébe néztem.
-DE Liam én ezt még túl korainak tartom...lehet hogy hülyeség amit mondok de szerintem még nem kellett volna anyuék miatt össze jönnöm Louissal.Mert hát még csak tegnap haltak meg és máris egy fiúval alszom egy ágyban.Ez az ő szempontjukból nem fair.Legalább egy 3-4 hónapig kéne őket gyászolni nem egy napig.És ezt az egészet nem tudom hova tenni.-mondtam kétségbeesetten .Liam is komolyan a szemembe nézett majd elmosolyodott.
-Jajj édesem.Meg maradt neked anya tulajdonsága.Mindenhez történetet fon és mindent túl gondol.Attól még lehetsz boldog Lou-val,...ők is ezt akarnák.Louis is szeret hidd el én tudom.-fogta meg a kezem.-Olyan kis butus vagy , nem tiszteletlenség az hogy próbálod betöltetni az ő miattuk keletkezett űrt.-húzott magához majd simogatni kezdte a fejem tetejét.Pont erre volt szükségem.Erre volt szükségem hogy kiűzze belőlem a rossz és gonosz gondolataimat.Igen Liam mindg is ilyen bölcs volt.
Egy hosszú ölelgetés után eltolt magától és rám mosolygott.:
-Na de most már menjél.Biztos vár a lovagod.-rámosolyogtam majd játékosan beleboxoltam a vállába és az ajtó felé indultam.De meghallottam két sunyi hangot.
-Sok boldogságot!De azért védekezzetek!-mondta Harry és Niall a két fotelből egyszerre.Én csak fujtattam egyet majd kiléptem a szobából.......
Louis szemszöge:
Hol lehet már Ann?Egy órája ment be Liamhez és azóta nem láttam.Megigértem neki hogy készítek reggelit de hát én nem a híres főztjeimről miatt vagyok elismert.
Mikor Ann kilépett a szobámból és Liamhez igyekezett kipattantam az ágyból.Úgy mintha ágyúval robbantottak volna ki.Szeretném minnél előbb elfeledtetni ezt a szörnyűséget ami történt vele.Ezért beágyztam neki.Miközben rendbe rktam az ágyat megláttam a párnájára húzott ütött -kopott pulcsit.Át volt itatva Ann könnyeivel és a lefojt szemfestékével.Szépen kiegyengedtem és végül rá terítettem az ágytakarót.Majd egy szál boxerben lesétáltam a lépcsőn és a konyha felé terveztem az utam. De megláttam az édesen szunyókáló Zayn-t. Csendesebbre vettem a figurát és lábujjhegyen mindenen átbukdácsolva si ettem az étkező felé. Mikor beértem a hatalmas konyába és tanácstalanul körül néztem csendben konstaláltam hogy fogalmam sincs mi merre van és hogy egyátalán mit készítsek reggelire. Ezért elkezdtem kutatni valami ehető,fogható,feldolgozható után. Mikor kinyitottam már vagy a 6.szekrényt találtam benne müzlit... Jó tudom nem valami romantikus reggeli de Ann-nek mindenképpen megfelel. Miközben tejért kutattam azt számoltam ki hogy Ann körülbelül 36 órája nem evett. Szegény elment még az étvágya is. Hát ez magamról nem mondható el . Én minden ehetőt felfalok amit a konyhákban találok. Nem viccelek.
Tovább kerestem a tejet mikor a hütőt kinyitottam egy hatalmas nutellás bödön nézett rám és azt suttogta "tégy magadévá" és hát ki tud ellenálni egy nutellának . Gyorsan letettem a mülit és leváltottam a 2.életem szerelmére. Szorosan magamhoz öleltem és nem engedtem. Már vagy 2 perce úgy álltam egy bödö nutellával ölelkezve mikor aranyos kuncogásra lettem figyelmes.  Ann....és nevet. Rajtam...de nem baj. Legalább egy kicsit megnevettetem. Még mindig a nutellát szorongattam mire oda lépett hozám és kihámozta a kezemből a vödör.nutellát majd letette a pultra és közelebb lépett. Magabiztosabb volt mint korábban reggel. A szívem percenként 8000 vert de nem figyeltem oda csak is Ann-re öszpontosítottam. Figyeltem ahogy makulátlan bőrén megjelenik az aprócska pír majd szégyellősen lehajtja a fejét. Olyan aranyos és ártatlan.
Hirtelen lenéztem. Óvatosan megfogta a kezeimet én meg szorosan rákulcsoltam az ujjaimat az övéire. Majd felemelte fejét és játékosan elmosolyodott.
-Ott -mutatott a szám szélére-nutellás vagy.-nevette el magát . Jól beégtem mit ne mondjak. Gyorsan odakaptam a kezem de ő elvette onnan és azt mondta:
- Majd én leszedem-és megcsókolt . Ő Ann Payne engem. Wow de még mien jól csókol. Mikor szétváltak ajkaink hirtelen megszédült. Láttam hogy kezd befelé fordulni a szeme majd a karjaimban elájult.....