6 . rész Eseménydús éjszaka/3

Louis szemszöge:

Megőrült ez a lány?!Tudom hogy most nehéz időszakon megy át de ezért nem szabad eldobni az életét.

Nem gondoltam volna hogy Ann ilyenre valaha képes lenne.Meg kell ezektől a gondolatoktól védenem őt.

Túlságosan gyönyörű és pótolhatatlan kincs Ő.El akarom hesegetni a fejéből ezeket a szörnyű illuziókat.

Valami inspiráció kéne neki......

*********************************************************************************

-Ann-kezdtem remegő hanggal-Ugye ezt nem gondoltad komolyan?

Nem mert rám nézni.Így nem tudtam vele kommunikálni.Pedig erről muszály volt beszélni.Viszont volt egy ötletem.Felvettem a kést

és a karomban vágtam egy kisebb vágást. Erre fel kell figyelnie. Észre kell vennie hogy bármit megtennék érte. A karomon a vágás következtében egy vékony vörös csík kezdett lecsurogni majd a padlóra csöpögött. Erre ( mivel eddig le volt hajtva a feje) felemelte a fejét és kétségbeesetten rám nézett.
Ann szemszöge:
Mikor megláttam a vér csíkot Louis kezén teljesen megsemmisültem.Muszály volt rá néznem hogy lássam az arcát.Meg kellett néznem jól van -e.Így hát lassan ránéztem először a véres kezére majd feljebb haladtam.Láttam ahogy a karjain megfeszül az izom a vágás miatt.Félve néztem a karjára ejtett sebre és láttam elég mélyre vágott a késsel.Talán még mélyebbre mint akart volna.A könnyek össze gyűltek a szemembe amint arra gondoltam hogy én miattam okozott fájdalmat magának.Ha meg tudtam volna csinálni, kitöröltem volna ezt az emlékezetemből hogy erre a hülyeségre készültem.
Mikor belenéztem világító kék szemeiben láttam hogy titkolni próbálja a fájdalmat.Erősen az ajkába harapott és becsukta a szemét.Nem bírtam nézni ahogy szenved.
-Louis...-kezdtem alig hallhatóan-Miért csináltad ezt?-Kérdeztem félénken amire kinyitotta a szemét és erőtlenül rám mosolygottt.
-Nem engedem hogy ezt csináld magaddal-kezdte a monológját és eközben megfogta a kezem és folytatta-Ha szenvedést akarsz okozni magadnak minden egyes alkalommal ejtek egy vágást a kezemen.Ugye ezt te nem akarod?-kérdezte óriásira nyílt kék szemekkel.
-Nem akarom.-mondtam és legördült az első könnycsepp a szememből.-Ne-n- em fogok többet  ilyet csinálni.-fejeztem be erőtlenül.Erre elmosolyodott és bizonytalanul magához szorított.Olyan magas hogy a fejem a melkasa aljáig ért.Lassan végig símított a derekamtól a nyakam tövéig majd eltolt magától és még mindig mosolygott.-Liamnek egy szót sem szólunk erről.-nyugtatott meg.-Nem akarom hogy még jobban szétzuhanna. -Én csak csendben bólintottam majd témát váltottam.
-Most mit csináljunk a kezeddel?-néztem aggódva a vágásra amit  miattam ejtett.-Rakjunk rá egy kötést!Egy szorító kötést.Az elállítja a vérzést-és elindultam a fürdőbe hogy hozzam a kötszert de hirtelen elkapta a kezem.
-És mi lenne ha nem velem foglalkoznál hanem azzal hogy jobban legyél?-tette fel a költői kérdést.
-De-de-de valamit kell vele csinálni hogy elmúljon a fájdalom.-dadogtam elpirulva mert egy kicsit kellemetlenül érintett az ellenkezése.
-Ha neked múlik a fájdalom nekem is fog .-kacsintott rám majd el kezdett fürkészően nézni rám.-Ugye nem zavar hogy veled alszom?-tette fel a NAGY kérdést ami már régóta nyomasztott.
-Nem ,dehogyis.-mondtam neki és ezzel meg is nyugodott mert rám mosolygott.
-Kimegyünk a többiekhez?-kérdezte némi hallgatás után
-Mmm...én inkább a szobámban szeretnék lenni.-mondtam kellemetlenül és láttam az arcán a csalódottságot.-Te nem akarsz velem feljönni?-kérdeztem és felcsillant a szeme.
-De .....miért is ne!Csak lezuhanyzok és már fent is vagyok-felelte boldogan.
Louis szemszöge:
Nem is hiszem el.Életem szerelme felhívott a szobájába....persze nem azért!Boldogan ugráltam oda a fiúkhoz.
-Srácok!-kezdtem boldogan.De egy pillanatra megálltam.Láttam hogy senkit sem izgat a fontos bejelentésem.Zayn éppen Sponge Bob-ot nézett a tv-ben,Liam magába roskadva ült a kanapén.Niall csendesen ropogtatott valami ropi szerűséget Harry pedig a telefonján pötyögött valamit.Így nem jutok semmire sem ha nem beszélek hangosabban vagy el nem veszem a figyelmüket arról amivel épp foglalkoznak.Ezért Harry kezéből kitéptem a telóját és a tv elé álltam.Mindenki felkapta a fejét amikor Harry műsírásban(?) nem tört ki.
-Miért ,miéééért-"zokogott" Harry hogy visszaadjam neki a telefonját.Én jól kiröhögtem majd újra neki kezdtem a mondandómnak.
-Na szóval tudjátok hogy tetszik nekem Ann..-kezdtem bele és éreztem hogy az arcom elkezd égni.-Most pedig felhívott a szobájááába!-mondtam ki az utolsó szót kicsit elnyújtva hogy nyomatékosítsam a lényeget.A fiúk húzni kezdett kivéve Liam-et.Ő csak nézett.Úgy nézett rám mintha egy zacskó szar lennék.Gondolom nem nagyon tetszett neki hogy mire gondoltam amikor kimondtam hogy felhívott a szobájába"....Jó tudom kicsit perverzre sikerült a bejelentés dehát na.Elég félreérthető volt a ajánlata Annek.
De most Liam szúros tekintete sem tudott sem meg ijeszteni sem elszomorítani vagy akár lelkiismeretet kelteni.Annyira vártam már hogy kettesben legyünk Ann-nel Meg akarom vigasztalni Nem bírom nézni ahogy szenved.Ha tehetném szenvednék helyette,inkább nekem fájjon.Tudom hogy most keletkezett egy óriási űr a szívében de én majd megpróbálom betömni ezt a teret.Ránéztem az órámra.Már negyed órája egyedül hagytam Őt.Akkor inkább nem fürdök le mert félek hogy megint megpróbálja ölni magát.Elléptem a fiúkhoz és a táskámat kerestem.Levettem a nadrágom és a pólóm sarkához nyúltam de egy pillanatra megálltam.Szerintem inkább magamon hagyom hogy Ann nehogy kellemetlenül érezze magát.Belegyűrtem a táskámba a gatyám és a lépcső felé igyekeztem.Elkezdtem felfelé menni és az arcomról nem tudta volna semmi sem letörölni a mosolyt.Megálltam a lila ajtó előtt maj óvatosan bekopogtam.Hallottam ahogy az angyalkám fáradtan felsóhajt majd lassan az ajtó felé lépked.Kinyitotta és erőtlenül rám mosolygott.
-Szia Lou!-jaj de aranyos ahogy becézget....-Gyere beljebb!-invitált be színes szobájába.Magyon magával ragadott a kissé feltűnő szoba.Tele volt plüss állattal meg hangszóróval.Elmosolyodtam amikor megláttam a falát.Tele volt poszterekkel és köztük volt egy két 1D-s is.Annyira sok poszter volt hogy a mögöttük lévő fal színe nem is látszott.
-Szereted a zenét?-kérdeztemm érdeklődően.-Mert én imádom.
-I-igen nagyon szeretem a zenét-mondta feszengve.Kellemetlenül érezte magát.Láttam a szemébe a bizonytalanságot.Még nem nagyon tudta hova rakni sem a szülei hiányát sem azt hogy először(remélem)volt bent így a szobájában fiú.De én nem akarom hogy ez zavarja őt mivel én közelebbről is megszeretném ismerni őt.És így ez fog menni hogyha ilyen zárkozott.Hogy oldjam a feszültséget felajánlottam hogy mehetünk aludni kivel már láttam hogy pizsamába át volt öltözve.Megértően bólintott,fáradt volt.Bebújt az ágyába majd mintha egy pajzsot húzott fel magára úgy takarózott be.Felnézett rám és megpaskolta a mellette lévő üres helyet azzal jelezve hogy befeküdhetek.De bizonytalan voltam.Én mindig félmeztelenül szoktam aludni de nem mertem erről szólni.Idegesen gyűrögettem a pólóm sarkát és ezt Ann észre is vette és elmosolyodott.
-Nyugodtan vedd le.Nem fog zavarni.-Meg könnyebültem  amikr kimondta végre a megnyugtató mondatot.Kapkodva lekaptam a pólóm majd az ágy mellé raktam majd befeküdtem pihe puha ágyába.
-Jó éjt Ann!-mondtam neki mosolyogva és megsimítottam a fej
ét.
-Neked is Lou.-fogta meg a karomon és végig simított a sebemen.Majd hirtelen megfordult és elkezdett álomba merülni.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy fél óra múlva már félálomban voltam de halk szipogásra lettem figyelmes.Ann sír.Azt nem fogom engedni.Le kell nyugtatnom.Muszály.
-Ann -mondtam halkan majd megfogtam a derekát és óvatosan felém fordítottam.-Mi a baj?-tettem fel egy elég hülye kérdést.Hát persze hogy a szülei.Ő kétségbeesetten rám nézett és közben még mindig folytak az arcáról a könnyei.
-Nagyon hiányoznak.-mondta alig hallhatóan majd zokogásban tört ki.Hirtelen felindulásból szorosan magamhoz húztam és megpusziltam a feje búbját.
-Semmi baj.Nyugodj meg Ann.-morogtam a hajába.Még mindig sírt.Szívfacsaró volt hallani azt a kétségbeesett zokogást amit ez az angyal hallatott ki magából.
Nem tudom mennyi ideje voltunk így de teljesen lenyugodott.Kissé eltolt magától és rám mosolygott.A vállam csurom könny volt de ekkor már nem érdekelt amikor láttam rajta hogy megkönnyebült egy kicsit.
-Tudod-kezdte hirtelen-Én mindig is zenére szoktam elaludni.-mondta majd elkezdett matatni az éjjeli szekrényén a telefonjáért és a fejhallgatójáért.De én megfogtam a vállát.
-Én is szeretném hallani a zenét.-mondtam neki ,amitől egy kicsit meglepődött.Lerakta a fejhallgatót vissza az eredeti helyére ahonnan az előbb elvette és pötyögni kezdett a telefonját majd benyomta Sam Smith-Stay With Me-jét és lerakta közénk az ágyra
.Stay With Me
Majd újra magamhoz húztam de mostmár kis kifli-nagy kifli pózban voltunk.Ezután végig ment a zene és Ann már el is aludt.Ann-t a zene engem pedig Ann ütemes és aranyos szuszogása segített álomba ringatni.....